Kedves Reader!
Ezen a héten a magányról lesz szó.
Nem az egyedüllétről, hanem arról a jelenségről, amit ma már világszerte loneliness epidemic-ként, vagyis járványszerű magányosságként emlegetnek.
Ez az ellentmondásos állapot arról szól, hogy egyre többen érzik magukat tartósan elszigeteltnek és kapcsolódás nélkülinek, még akkor is, ha nap mint nap emberek között vannak – vagy éppen folyamatos online jelenléttel vesznek részt közösségi fórumokon, munkahelyi csevegésekben, social média platformokon.
A tartós magány mára globális társadalmi problémává vált. Az Egészségügyi Világszervezet is figyelmeztet: ugyanolyan súlyos egészségügyi kockázat, mint a dohányzás vagy az elhízás. Összefügg a depresszióval, a szorongással, a gyulladásos betegségekkel – és növeli a korai halálozás esélyét.
És nem csak az idősek érintettek. A fiatal felnőttek, az online világban élő generációk is egyre gyakrabban érzik azt, hogy mindenki elérhető, mégis senkihez sem lehet igazán kapcsolódni.
A magány sokszor láthatatlan. Nem a csendben, hanem a valódi kapcsolódás hiányában mutatkozik meg – másokkal, és gyakran saját magunkkal szemben is.
Nelson Mandela és a magány elleni megküzdési stratégiái
Nelson Mandela számára a börtönévek nem csupán fizikai bezártságot, hanem mély lelki magányt is jelentettek. A Robben Islanden töltött idő alatt szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól – ritkán fogadhatott látogatókat, leveleit cenzúrázták, és hosszú ideig még írnia sem volt szabad.
A magány ellen tudatos napi rutin kialakításával védekezett: minden reggel korán kelt, tornázott – különösen fontos volt számára a testmozgás, gyakran végzett fekvőtámaszokat és guggolásokat –, majd olvasással és tanulással töltötte az idejét. Olyan klasszikusokat tanulmányozott, mint Shakespeare, Marcus Aurelius és Tolsztoj.
Egyik legfontosabb lelki támasza Marcus Aurelius Meditations című műve volt, amely segített neki megőrizni belső stabilitását a legnehezebb időkben is.
Mégis hogyan hat ránk a magány?
Egy 18 éven át tartó ausztrál longitudinális vizsgálat kimutatta, hogy a tartósan magas vagy növekvő magányérzet jelentősen rontja a középkorú nők egészséggel kapcsolatos életminőségét. Azok a nők, akiknél a magány szintje idővel emelkedett vagy tartósan közepes-magas szinten maradt, alacsonyabb mentális és fizikai egészségi mutatókat mutattak – különösen az érzelmi szerepek, a társas működés és a fizikai teljesítőképesség terén.
A magányosodás mögött olyan tényezők álltak, mint a depresszió, a szorongás, a stressz és az alacsony társas támogatottság.
A kutatás egyértelműen hangsúlyozza: a magány nem csupán szociális probléma, hanem komoly közegészségügyi kockázat, amely célzott beavatkozásokat igényel a nők mentális és fizikai jóllétének megőrzése érdekében.
A Nature Communications folyóiratban megjelent egy másik tanulmány, amely egy újabb rétegre világít rá: az emberek magányérzete nem csupán az egyedüllét idejétől függ, hanem attól is, hogyan vélekednek az egyedüllétről.
A kutatók öt különböző módszertani megközelítést alkalmaztak – többek között egy kéthetes élményalapú mintavételi vizsgálatot és nemzetközi felméréseket –, hogy feltárják: az egyedüllét értelmezése döntő hatással van a magányérzetre.
Az eredmények szerint:
- akik negatívan vélekednek az egyedüllétről, jelentősen magányosabbnak érzik magukat már rövid egyedül töltött idő után is;
- akik viszont pozitívan állnak hozzá, kevésbé érzik magukat magányosnak, sőt, náluk csökkenhet is a magányérzet az egyedüllét után.
A tanulmány üzenete egyértelmű: nemcsak az számít, mennyi időt töltünk egyedül – hanem az is, hogyan gondolkodunk róla. A tudatos hozzáállás az egyedülléthez akár erőforrássá is alakíthatja azt.
Hogyan fordította Mandela a magányt a belső fejlődés eszközévé?
Mandela titokban elkezdte írni életrajzát – WC-papírra és apró cetlikre jegyzetelt, amelyeket rabtársai segítségével rejtegetett. Az írás nemcsak önkifejezés volt számára, hanem a múlt feldolgozásának és a jövő formálásának eszköze is.
Emellett szellemi közösséget teremtett a többi rabtársával: megalapították a „Robben Island Egyetemet”, ahol egymást tanították politikai eszmékre, nyelvekre, történelmi ismeretekre. Ez a tanulási és tanítási folyamat strukturálta a napokat, célt és értelmet adott a bezártságban.
Mandela így írt erről:
„The cell is an ideal place to learn to know yourself, to search realistically and regularly the process of your own mind.” (Long Walk to Freedom, 1994)
A magányt önreflexióra és belső fejlődésre fordította – így vált a börtön nem pusztán fogsággá, hanem a szellemi ellenállás és az emberi méltóság megőrzésének helyévé.
A kutatások szerint a valódi társas kapcsolatok nemcsak boldogabbá, hanem egészségesebbé is tesznek bennünket: a közösséghez tartozás érzése csökkenti a stresszt, erősíti az immunrendszert, és javítja a mentális jóllétet.
A Soluna közösség épp ezért nem csak egy platform – hanem egy tér, ahol élőben és online is kapcsolódhatunk egymáshoz.
🎯 Június 12-én indul a Soluna közösségben a naplózás kihívás, és elindítjuk a Soluna könyvklubot is.
Ha szeretnél egy olyan közösséghez tartozni, ahol gyakorlati eszközöket találsz az önismeret, az egyensúly és a belső béke terén, csatlakozz most a Solunához.
✨ Már csak június 18. 20:00-ig az All-in tagság az első hónapban féláron érhető el a soluna50 kuponkóddal – így mindössze 3495 Ft-ért kipróbálhatod a teljes Soluna élményt.
Nézd meg, milyen tartalmak várnak rád az ALL-in tagságban:
👉https://www.solunaplatform.hu/pages/all-in
Heti feladat: Térképezd fel a kapcsolataidat – és kezdd el tudatosan újrateremteni őket
Végy elő egy lapot vagy a naplódat, és válaszolj a következő kérdésekre őszintén:
- Kik vesznek körül most az életedben?
Írd le azokat az embereket, akikkel rendszeresen kapcsolatban vagy – akár személyesen, akár online, bármilyen kontextusban.
- Milyen érzéseket keltenek benned ezek a kapcsolatok?
– Kik azok, akik töltenek, támogatnak, inspirálnak?
– És kik azok, akikkel a kapcsolat inkább feszültséget, kimerültséget, elidegenedést hoz?
- Van olyan kapcsolat, amit szeretnél újraépíteni?
Gondolj olyan emberekre, akikkel régen jóban voltál, de elsodort az élet. Tegyél meg te egy apró lépést: írj egy üzenetet, kérdezz rá, hogy van, vagy hívd el egy találkozóra.
- Kik azok, akik inspirálnak – akár csak távolról is?
Kezdj el tudatosan olyan embereket keresni, akikben meglátod azt az energiát, értékrendet vagy látásmódot, amit te is szeretnél erősíteni magadban.
- Mi az a tevékenység, ami boldoggá tesz?
Ez lehet tanulás, alkotás, sport, természet, zene – bármi, amiben jelen vagy. Nézd meg, hol találhatsz olyan közösségeket, programokat vagy terekeket, ahol ezeken keresztül valódi kapcsolódások születhetnek.
A magány leküzdése nem azzal kezdődik, hogy mindig van valaki körülötted – hanem azzal, hogy egyre tisztábban látod, mire vágysz a kapcsolataidban. És hogy elindulsz efelé, lépésről lépésre.
Ma este!
Ma este Dr. Joós Károllyal és Dr. Buda Lászlóval beszélgetünk a boldogságról.
Persze a boldogságról lehet beszélni, de aztán meg is kell élni. Ezért a szokásos PULSE módon, a beszélgetés után találkozunk a Giulia táncparkettjén.
|
|
|
